"A királyfi fehér lovon nem létezik a valóságban. Mégis vár bennem valami a nagy, elsöprő szerelemre. Igenis, lángolást akarok.  Azt szeretném, ha elsodorna az érzés. Földindulásra vágyom... vagy nem is tudom... forgószélre... valami izgatóra."


"Furcsa: az ember eddig észre se vette, milyen komoly különbség van a férfi és nő között. A férfi, ha kétségbeesik, a haját tépi. A nő a szemöldökét. A férfi, ha beleszeret valakibe, leveleket ír neki. A nő, ha leveleket ír valakinek, beleszeret. A goromba férfi üt. A goromba nő sír. A szelíd férfi simogat. A szelíd nő sír. A férfi féltékeny. A nő irigy. A férfi a kapott csóknak örül, a nő az adott csóknak. A férfi egyetlen estén se mondja el, mit csinált egész nap. A nő elmondja, mit csinált egész nap. De nem azt csinálta."


"Engem nem kötelező szeretni .. Csak annyit kérek, hamár utálsz azt szépen csendben csináld, mert nem vagyok kíváncsi rá .. :)"




"Néha, akit a legjobban szeretünk,  úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna.
Te jobbra robogsz, ő balra,  éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel:
 - Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?... Én is vagyok!... Isten veled!... Mikor találkozunk?..."




"Csak egy bolond akarná, hogy a szívét ugyanaz a férfi kétszer is összetörje."




"Egy napját nem tudom megfogni és körülhatárolni életemnek, mert a mai napomban benne van a tegnap emléke és a holnap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múltam és egész jövőm bizonyos értelemben benne foglaltatik mindennapi életemben. Ahogyan személy szerint folytatásnak és kezdetnek érzem magam a világban, ugyanígy napjaim is folytatásai és kezdetei a történelmi folytonosságnak, úgy mondhatnám: a jelenben létezem, és az időtlenségben élek. Néha majdnem kétségbeejtő ennek a tudata, máskor azonban boldogsággal tölt el az az érzés, hogy az egyetemesség része vagyok, s hogy a világ ezer történését, az emberi küzdelmek sokértelműségét, a tengerek vadságát és a virágok szelídséget, a lemondás szomorúságát és a kezdeményezés örömét, a múltat és a jövőt egyszerre hordom a tudatomban. Néha majdnem kétségbeejtő ez a határtalanság, (...) és én mégsem kívánok változtatni rajta. Nem akarok eltelni magammal, nem akarok dogmákba vakulni és formulákat szajkózni. Nem leélni, hanem megélni kívánom az életemet."

"- Időnként úgy el tudsz veszni a gondolataidban (...). Jó lenne, ha oda is követni tudnálak.
- De hiszen tudsz (...). Szünet nélkül itt vagy a fejemben."





"Ki nem állhatom azokat az embereket, akik kalitkába zárják a madarakat, hogy csak nekik énekeljenek. Hagyd meg a szabadságom és szeress."




"S hiába is tiltakozunk ellene, életünknek a múlt az egyetlen pozitív tartalma: azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalában annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban.
Gondolataink, érzéseink, életünk igazságai nem hunynak ki bennünk. Élményeink mindenüvé követnek minket, és nem hagynak nyugton soha. Akármerre fordulunk, mindig szembetalálkozunk velük."




"Az a tulajdonság, amely különlegessé tesz téged - ha egyáltalán az vagy - egyben magányod okozója is lehet."