lélektralala
2012. július 9., hétfő
'Szétszórtam az emlékeimet a padlóm. A semmibe bámulok. Az érzések csak kavarognak, miközben a könnycseppek szép lassan életre kelnek. Botladoznak, lecsúsznak majd eltűnnek. Eltűnnek, ahogy a múlt is.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése