"Szoros emlékek örzik, mint el nem mondhat a szív" *saját |
"A válaszom egyszerű. Jól vagyok. Ám közben szívem szüntelen suttogja:
Minden elmúlt pillanat, minden fájdalom és csalódás ellenére, most is
épp úgy, épp annyira...."
"És tudod... Sohasem fogok megbocsátani. Nem bocsátom meg, hogy hiányoztál."
"Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned
valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid,
talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod - mindazok a dolgok,
amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és
megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél
fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a
varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz - éppúgy, mint
mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem -
szerelmes leszek."
"Igazad van, mikor azt mondod gyerekes vagyok. Naív és folyton csak
álmodozom..de mond ez miért jelent problémát? Nézz körül ebben a
világban. Még jó, hogy álmodozom, hisz a valóság megrémít...gyerekesnek
számítok, mert nem veszek mindent komolyan, vagy mert időnként belefér
egy reményről szóló mese? És naív? Nézzük csak meg jobban. Naivitásom
nem feltétlen rossz, hisz a jót feltételezem..a gond az, hogy csalódom,
mert a világ nem olyan jó. mint ahogy gondolom gyerekes szívvel. Nem
olyan békés,barátságos..Folyton résen kell lennem,folyton vigyáznom kell
..nehogy valaki még összetörje az álmaimat amit elképzeltem..."
"Nevetséges, amit most elárulok magának: én már annyira egyedül vagyok,
hogy elbőgném magam a boldogságtól, ha valaki akarná, hogy vigyázzak rá.
Valaki..."
"Önző, türelmetlen, kicsit bizonytalan, irányíthatatlan és nehezen
kezelhető vagyok, sokszor hibázom, de ha nem tudsz velem bánni a
legrosszabb formámban, akkor rohadtul nem érdemelsz meg, mikor a legjobb
vagyok."
"Nem lesz fellángolás újra, mert már nyitva a szemem..nem kell a mosolyod, és nem kellesz te sem..."
"Azt mondják, egyszer minden út véget ér. De néha úgy érezzük, mintha ez
nem a vég, hanem a kezdet volna. Még ha úgy is érzed, hogy hosszú utat
jártál be, hirtelen azon kaphatod magad, hogy kezdhetsz mindent elölről,
hiszen minden út tele van kanyarokkal és fordulatokkal. És egy rossz
lépés is katasztrófához vezethet. De történjék bármi, tartanod kell az
irányt, s ki kell kövezned a saját utadat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése