Twilight


"Vannak srácok, akik úgy gondolják, majd csak nagyon sokára fognak megállapodni egy lány mellett és vannak olyanok, akik egyből készek a házasságra, amikor összetalálkoznak a megfelelő lánnyal. Az első típusú fiúk untatnak, a második típusba tartozókat pedig, ha teljesen őszinte akarok lenni, nehéz megtalálni. "
Bella mondja (Twilight)




"Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt."
Edward mondja Bellának (New Moon)

"Ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra, inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod Őt. Nem a világ tart hatalmában, hanem Ő vonz magához. Semmi sem számít jobban, csak ő, bármit megteszel érte, bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé ő akar. Mindegy, hogy az védő, szerető, barát vagy testvér."
Jacob mondja Bellának (New Moon)





"Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna."
Edward mondja Bellának (New Moon)




"Egyetlen rövid, végeérhetetlen pillanatra felrémlett a könnyáztatta szemhéjaim mögött egy másik életút lehetősége. Mintha Jacob gondolatain keresztül láttam volna. Pontosan láttam, mit készülök föladni, aminek az elvesztésétől ez az új felismerés sem fog megkímélni. Láttam Charlie-t és Renée-t, furán összekeveredtek Billyvel, Sueval és a La Pushal.Láttam, ahogy múlnak az évek, és a múlásuk jelent valamit számomra, mert változom én magam is. Láttam egy hatalmas, vörösesbarna farkast, akit szerettem, és mindig mellettem állt, és megvédelmezett, ha kellett. A másodpercnek egy parányi töredékében két apró, fekete hajú, szökdécselő gyerek feje búbját is láttam, amint elrohannak az ismerős erdő felé. Amikor eltűntek, magukkal vitték a látomásom többi részét is.
- Nem. – Jacob megrázta a fejét. – Én minden szempontból megfelelek neked, Bella!
Köztünk minden egészen egyszerűen ment volna, nyugodtan, könnyen, mint ahogy levegőt vesz az ember.
Én voltam számodra a kijelölt természetes út… – Egy pillanatra a levegőbe bámult.
Vártam.
 - Ha a világ olyan hely lenne amilyennek lennie kéne, ha nem volnának benne se szörnyetegek, se varázslatok…
Most már én is láttam magam előtt, amit ő, és tudtam, hogy igaza van.
Ha a világ az a normális hely lenne, aminek elvileg lennie kellene, akkor Jacob és én most együtt lennénk.
És boldogok lennénk.
Abban a bizonyos világban ő volt a lelki társam – és ebben is az lenne, ha nem borítaná homályba egy másik, sokkal erősebb dolog, valami, ami olyan erős, hogy ésszerű világban nem is létezhetne.(…)
Kétféle jövő, kétféle lelki társ…túl sok ez egyetlen embernek. És annyira igazságtalan, hogy nem csak én fizetek meg érte. Jacob fájdalma túl nagy árnak tűnt.”
Kinyújtottam a nyakamat, hogy a fülébe suttoghassak, miközben arcomat a meleg bőréhez tapasztottam:
- Ugye tudod, hogy szeretlek?
-Tudom – lehelte, és a karja ösztönösen szorosabbra zárult a derekam körül. – Tudod, menyire szeretném, ha ez elegendő lenne."
- Igen.
- Engem mindig megtalálsz, Bella! Ott fogok ücsörögni a kispadon – ígérte lezserkedve, és lazított a szorításán. Elhúzódtam tőle, a veszteség tompa, súlyos kőként nehezedett a szívemre, és úgy tűnt, hogy amikor elszakadunk egymástól, énem egyik részét otthagyom nála, mellette, az ágyon. 
- Mindig vár egy másik lehetőség, ha egyszer úgy alakulna."
Megpróbáltam mosolyogni.
- Míg csak a szívem meg nem szűnik dobogni."
Jacob mondja Bellának. (New Moon)




"A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett".
Bella mondja ( New Moon)




"Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod."
Edward (Twilight)




"Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal."
Bella mondja (Twilight)




"Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet."
Bella mondja. (Twilight)




"Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem"
Bella mondja (Twilight)




"Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen."
Bella mondja (Twilight)

"Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját."
Bella mondja (New Moon)




"Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel."
Bella mondja (New Moon)



"És azzal újra két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem. Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók. Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának."
Bella mondja (Twilight)