"Az utolsó csepp nem tehet róla, hogy éppen ő az utolsó csepp, hiszen amúgy semmiben sem különbözik az előző cseppektől."







Mi örök gyerekek, valamennyien, örök megbántottak és örök bizakodók. Maga így szokta mondani: "A csillagok azok a kis lámpások, amik felé haladnunk kell, ha boldogok akarunk lenni. Nézd meg csak jól, a te csillagod is ott fönt van." S én úgy véltem, az ezermillió csillag között látom is a magam kicsi csillagát, amelyet bizonyára Anyám meszelt fel az égre a hosszú nyelű, festékes fejű meszelőjével ugyanúgy, ahogyan a házak falára szokta felmeszelni a lila, kék, vörös, zöld és mindenféle díszeket. S azóta is úgy hiszem, a felé a csillag felé menetelek szakadatlanul. Roppant utakat tettem meg, roppant megpróbáltatások között, fáradhatatlanul és azzal a tudattal, hogy sohasem érkezhetem be a célba. Mert csodálatos valami - nemhogy közelednénk, de egyre inkább távolodunk a céltól. Mennél többet tanulunk, annál kétségbeejtőbb a tudatlanságunk, mennél többet dolgozunk, annál inkább elveszítjük értékünket. De nincs kibúvó: a csillag csakugyan ott ragyog a fejünk felett, s akinek sikerül hozzátámasztania a létráját, az fel is jut a közelébe.

"Kajak mindenki tudja, mi a minőség a zenében,
Van, aki szerint nem szint, amit ezzel elértem.
Itt mindenki qurva okos és mindenki kritikus,
Amíg csak a pofád nagy, addig neked szivi, kuss!
Ez tipikus, vágod, hogy még írni sem tudsz helyesen,
De te megmondod mi a sz*r, míg nem villog az MSN.
Ne unatkozz már ennyire, vegyél még pár nyelv órát,
Nem attól vagy nagy ember, hogy ismered a szlengszótárt!"
/Angel free percek/






"Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk... Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni."






"Mindenkinek van múltja, de a múlt már elmúlt. Az ember tanulhat belőle, de meg nem változtathatja."








"Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk.. hogy aztán elsétálhassak.."







"A létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor először kezdenek el megtörténni a dolgok."






"Életed, mint a mesebeli legkisebb gyermeké: hosszú vándorút, próbatételek sorozata. Elengedtek szegényen, hogy visszatérj gazdagon. Várnak. Tudnak rólad, és szeretnek. Nemcsak önmagadnak élsz, de Neki is, és mindenkinek."







"Amikor minden összeborul körülötted, abban az a legrosszabb, hogy a romoktól nem látsz se előre, se hátra, és úgy érzed, mindennek vége.
 Ilyenkor tudnod kell, kire számíthatsz, és ki az, akitől meg kell szabadulnod, különben sosem állsz talpra."








"Ne fogadd meg a tanácsomat. És bárki más tanácsát se. Bízz magadban! Jó vagy rossz, boldog vagy boldogtalan, de a te életed, és csak rajtad áll, hogy mihez kezdesz vele."








"senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. nehéz velem beszélni, makacs vagyok és túl sokat beszélek. van, hogy senki nem érti, mi bajom. nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és hogy mindig jó leszek. de egyet tudok, amíg küzdesz értem, én maradok."







"Ha néha visszaűznek téged, hozzám a régi szép emlékek, csak jöjj el és sírd ki magad, ha rossz lesz hozzád a másik, s a két szemed majd könnyben úszik, én csendben megvigasztallak, és vigyázok arra, hogy ne vegyed észre, hogy köztünk már mindennek, mindennek vége."







"Nem! (...) Ne próbálkozz. Csináld, csináld! Vagy ne csináld. Próbálkozni nem lehet."







"Nem tudunk élni? Valóban nem. Legfeljebb csak úgy, ha csaláshoz, a képmutatáshoz, a hazugsághoz folyamodunk. Tartósabb kapcsolatainkat ezeknek a rozsdája futja be. Kezdetben túl sok az illúziónk, túl nagy a bizalmunk, s mikor csontvázra vetkőzik előttünk a világ, elsápadunk, kapkodunk levegőért, kezünket szemünk elé kapjuk, védekezünk. Védekezünk, ahelyett hogy valamilyen módon az igazságot keresnénk."





"Nem akarok fájdalmat, nem akarok csalódást, nem akarok impulzusokat. Nem akarok érzelmeket, sem jót, sem rosszat. Ürességet akarok, semlegességet, egyensúlyt, pihenést. Szabadnapot kér a szívem."







"Mindenki kiválasztott, aki ahelyett, hogy azt kérdezné, "mit keresek én itt", úgy dönt, hogy azzal foglalkozik, ami lelkesedéssel tölti el, bármi legyen is az. Minden igazán lelkesen végzett munkában benne van a Paradicsom kapuja, a megváltó szeretet, a döntés, amely elvezet Istenhez."







"Ha elhatározzuk, hogy sikeresek leszünk, akkor azok is leszünk... Az erős akarat diadalt arat."







"Az utolsó beszélgetésünket nézve még mindig sírva fakadok, pedig igazából sosem számított."