Szembe jön az utcán, akire évek óta vársz, s nincs erőd megállni.



És még nagyobb ostobaság elhagyni valakit, aki iránt ilyen erős érzelmeid vannak. Elhagyni, ráadásul anélkül, hogy harcolnál érte. Ezt én is elkövettem egyszer. És nagyon megbántam, mert soha többé nem találkoztam senkivel, akihez olyan erős érzelmek kötöttek volna.



Minden egyes este a párnámra hajtom a fejemet, és próbálom meggyőzni magam, hogy erős vagyok, mert egy újabb napot kibírtam nélküled.



Butaság, hogy harcolj valakiért. Miért kellene harcolni? A szerelem nem arról szól, hogy harcolj és ne add fel, és tarts ki vagy szerezd meg őt mindenáron. Nem! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az, hogy veled van? El tudod fogadni, hogy csak azért van veled, mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek, mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet. Ha mégis, akkor az csak kifogás. A szerelemben mindenkinek szabad akaratából kell lépni, csak akkor az igazi!




 Ha azt mondom, hogy a legjobb barátnőm vagy, még meg sem közelítem a valóságot. Nekem te a nővérem vagy. Néha az anyám is, ami valljuk be, rám fér. Azért tudom magam ilyen vakmerően belevetni a kalandokba, mert te mindig mellettem állsz. Mindig ott állsz mellettem.



egy szívhez szalad sok kis ér, sok szívet hajt egy cseppnyi vér



a probléma nem ott kezdődik, hogy neked gondod van velem, hanem ott, hogy ezt te képtelen vagy a szemembe mondani! :)




kitörölhetem az üzeneteidet, de sosem fogom elfelejteni, mit írtál..




a rossztól magam nemigen féltettem, mert töprengés helyett inkább éreztem.



szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki lettem volna, ha nem találkozom veled.



néha, amikor borzasztóan nagy szükségünk van egy barátra, senki sem elérhető..



Néha úgy félek, hogy jönni fog egyszer egy lány, aki azt fogja látni, amit te látsz, és azt hallja, 

amit te hallasz, és aki szavak nélkül is meg fogja érteni, amit nekem oly sokszor hiába magyarázol...



éreztem nem tévedtem, hisz a sors akarta így, nem véletlen...



ne hívj, ne keress, ne írj csak ennyit akarok. tegyél el emlékbe, talán annak szép maradok.




a rossztól magam nemigen féltettem, mert töprengés helyett inkább éreztem.



 Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki.




tőlem lehetsz egyéni, hétköznapi és tömeg gyártmány, de vésd az agyadba hogy ez csupa látvány.