Drága Allie!

 Tegnap éjjel nem tudtam aludni, mert tudom, hogy mindennek vége köztünk. 

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt.

 És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni. 

Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall, lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.

Az emberi élet leggyötrőbb vágya: minél többet összegyűjteni azokból a mámoros pillanatokból, amelyekért érdemes élni. A boldogság keresése kielégíthetetlen vágyunk, beteljesülésével véget ér életünk.


A gond és fájdalom tartja az ember életben. Vagyis az, hogy az ember megpróbálja a gondot és a fájdalmat elkerülni. Nálam ez teljes munkaidős állás volt.
Úgy kellene élni, mint a kőkorban: naptár nélkül, élet és halál között, csak az időben.



Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.




mosolyogtam, de szenvedtem legbelül, hogy ne lássák a szívem a múltba menekül..




Mindig azt mondogattam magamnak: megérte. Most jöttem rá, hogy messze nem érte meg, és soha többet nem akarok szenvedni olyan ember miatt, akiről tudom, hogy sosem szenvedne értem...




megdöbbentő, milyen hamar elmúlik a bizalmasság egy kapcsolatból, milyen hamar lesz két emberből újra idegen..




Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Nem mondta soha, de látni lehetett rajta. Mikor rólad beszélt, én óva intettem. Azt mondtam, hogy túl nehéz lenne, lehetetlenség, sőt, őrültség! Azt tanácsoltam, hogy hagyjon Téged, és tudod mit mondott? Hogy nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyúttal nehéz is. Tudod, most már örülök, hogy így döntött: ha rám hallgatott volna, élete legcsodásabb dolgát hagyta volna ki!





Ha nem érzed hát nem érzed. Én semmit sem tehetek. Csak tudd, hogy volt egy buta kislány, aki tiszta szívből szeretett.




A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az, akiben megbíztunk, helyettünk dönt.




Nincs egyebem, csak az, ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. (...) Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom!



Egy megrázó pillanat olyan változásokat indít el, amelyek hatását lehetetlen előre látni. Egyes részecskék összeütköznek, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Mások elsodródnak ismeretlen, izgalmas irányokba, és ott érnek földet, ahol a legkevésbé várnák. Szóval ezekben a pillanatokban éppen ez a legfontosabb. Nem tudjuk befolyásolni őket és a hatásukat, bármennyire is szeretnénk. Hagynunk kell, hogy a sodródó részecskék végre célba érjenek. És várnunk. A következő ütközésig.




Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem. Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom.







Bevallom, csalódtam benned. Csalódtam abban az emberben, akiről azt hittem, mindvégig kiáll majd mellettem. Hát tévedtem. De meg kell tanulnom, hogy csalódás után talpra kell állni. És ezt teszem! Talpra állok, hisz úgysem tudnék már mit tenni. Talpra állok, és boldog leszek. Talpra állok, hogy lásd, nélküled is lehet még vidám az életem. Végig fogod nézni, ahogy túllépek ezen az egészen!




Ez olyan mint amikor azt akarom,hogy rám nézz,de minden alkalommal,amikor megteszed elfordítom a fejem..




Azt akarom, hogy megöleljen, azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg , hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt : Soha nem mondtam le rólad. ¦



Szeretném, ha lelassulna az idő... szeretném, ha lenne időm élvezni az életet.



Arra vágyom, hogy mindent eldobva fussak hozzád, de mintha ólomsúly lenne a lábamon, és tudom, hogy nem dobhatom le. Most már én is tudom, mit jelent az, hogy bárcsak!

Szembe jön az utcán, akire évek óta vársz, s nincs erőd megállni.



És még nagyobb ostobaság elhagyni valakit, aki iránt ilyen erős érzelmeid vannak. Elhagyni, ráadásul anélkül, hogy harcolnál érte. Ezt én is elkövettem egyszer. És nagyon megbántam, mert soha többé nem találkoztam senkivel, akihez olyan erős érzelmek kötöttek volna.



Minden egyes este a párnámra hajtom a fejemet, és próbálom meggyőzni magam, hogy erős vagyok, mert egy újabb napot kibírtam nélküled.



Butaság, hogy harcolj valakiért. Miért kellene harcolni? A szerelem nem arról szól, hogy harcolj és ne add fel, és tarts ki vagy szerezd meg őt mindenáron. Nem! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az, hogy veled van? El tudod fogadni, hogy csak azért van veled, mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek, mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet. Ha mégis, akkor az csak kifogás. A szerelemben mindenkinek szabad akaratából kell lépni, csak akkor az igazi!




 Ha azt mondom, hogy a legjobb barátnőm vagy, még meg sem közelítem a valóságot. Nekem te a nővérem vagy. Néha az anyám is, ami valljuk be, rám fér. Azért tudom magam ilyen vakmerően belevetni a kalandokba, mert te mindig mellettem állsz. Mindig ott állsz mellettem.



egy szívhez szalad sok kis ér, sok szívet hajt egy cseppnyi vér



a probléma nem ott kezdődik, hogy neked gondod van velem, hanem ott, hogy ezt te képtelen vagy a szemembe mondani! :)




kitörölhetem az üzeneteidet, de sosem fogom elfelejteni, mit írtál..




a rossztól magam nemigen féltettem, mert töprengés helyett inkább éreztem.



szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki lettem volna, ha nem találkozom veled.



néha, amikor borzasztóan nagy szükségünk van egy barátra, senki sem elérhető..



Néha úgy félek, hogy jönni fog egyszer egy lány, aki azt fogja látni, amit te látsz, és azt hallja, 

amit te hallasz, és aki szavak nélkül is meg fogja érteni, amit nekem oly sokszor hiába magyarázol...



éreztem nem tévedtem, hisz a sors akarta így, nem véletlen...



ne hívj, ne keress, ne írj csak ennyit akarok. tegyél el emlékbe, talán annak szép maradok.




a rossztól magam nemigen féltettem, mert töprengés helyett inkább éreztem.



 Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki.




tőlem lehetsz egyéni, hétköznapi és tömeg gyártmány, de vésd az agyadba hogy ez csupa látvány.

"Ha van igazán rohadt dolog ezen a nyavalyás világon, egy dolog, amitől az ember totálisan össze tud zuhanni, és abszolút lemegy elme-hülyébe, az a reménytelen szerelem!"




"Lehet, hogy én még nem akarok találkozni a herceggel. Lehet, hogy még randiznom kell néhány udvaronccal, lovászfiúval, kertésszel, vadásszal, törpével, mielőtt azt akarnám, hogy valaki megmentsen."





"Az utazás lényege, hogy váratlan dolgok történjenek. Ez a kívánatos, ettől érdekes az egész. Alkalmazkodj a helyzethez, és próbáld meg kihozni belőle a maximumot."




"Mindegy, hogy létezel, vagy sem - legalábbis ezt gondolod. Abban a tévhitben élsz, hogy csak egy statiszta vagy a világ óriási színpadán. Bármi történik veled: teljesen lényegtelen. Nem így van! Hanem úgy, ahogy lelked mélyén érzed - pótolhatatlan vagy! Aki szeret, tudja ezt. Egyszeri csoda vagy. Főszereplő. A mindenség ügye benned dől el. Isten lelke van benned."



"Néha a sebhelyek tesznek minket azzá, akik vagyunk."




"Nem elég fájdalom nélkül élni: az élethez öröm is kell."




"Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra."

"Nem tudom, ki vagyok (...). Amikor azt látom, hogy a te szemedben ki vagyok, akkor megpróbálok az az ember lenni, mert te hiszel abban az emberben, és azt hiszem, a hit elég hozzá, hogy azzá tegyen, akit te akarsz."



Bűn nélkül élni? Lehet bűn nélkül élni? Az nem is élet. Ezt még némely keresztény szentek is sejtették.




"Arra kell gondolnom, hogy... a legnagyobb, a legritkább dolog, ami egy emberrel történhet: hogy így, minden ok nélkül, bizalmat érez valaki iránt. Az ember él, egyik ember a másik mellett. Mint a vakok. Egy napon, egy vékonyka résen látni kezdek. Nem sok, amit látok, és mégis óriási a hatása. Ez az üresség, ami bennem van, mintha elmúlna."



Minél nagyobb terhelés alá kerülök, annál nagyobb az esélye annak, hogy fekete-fehér működésmóddal próbálok szabadulni a rossztól, amit belül élek át. Ez azt jelenti, hogy akkor járok jól, ha elég érett vagyok, ha bírom a belső feszültséget és az ambivalenciákat. Vagyis elfogadom, hogy képes vagyok egyszerre szeretni és gyűlölni. Egyszerre tartalak jónak és rossznak. Egyszerre haragszom és félek. Egyszerre akarom a vesztedet és a javadat. Egyszerre akarok veled lenni, és távol kerülni tőled. Amikor képes vagyok elviselni ezeket a kettősségeket, akkor vagyok a személyiségemnek egy olyan talaján, amelyen a megbocsátás lehetségessé válik. Ha valaki az átélt és megtapasztalt rosszal kapcsolatban nem tud ezekben az ambivalenciákban gondolkodni, akkor az nem azt jelenti, hogy őt olyan sérelem érte, ami megbocsáthatatlan, hanem azt, hogy ő a sérelmet nem képes megbocsátani.



"Az ember kifejezetten társas lény, amit tesz, annak kilencven százalékát azért teszi, mert mások nézik. Egyedül, amikor nincs tanú, akkor kezdi megismerni önmagát, azt, hogy kicsoda is ő valójában. Ez néha döbbenetes felfedezésekhez vezethet."


Soha nem hittem volna, hogy az ember valakit ennyire megszerethet. Hány lány volt, istenem, hány lány, asszony, különböző városokban. Hosszabb, rövidebb ideig. Futó kalandok, néhány hónapos szerelmek. Beléjük bolondultam, tetszettek, jó volt velük szeretkezni, de mindig ott tudtam hagyni őket. Jött egy másik, egy kívánatosabb, kéznél volt... nem csináltam belőle gondot. Örültem, ha találkoztam velük, de soha nem vesztettem el egészen a fejem. Kiválasztottam őket, elejtettem őket. Szép, sima ügyek voltak. Soha nem hittem volna, hogy valakit ennyire... Talán azért, mert ő választott ki engem. Ezt mindig éreztem, hogy ő választott ki engem.


Általában, amikor tudatosul az ember fiában a halál, akkor kell tudatosulni az életnek is. Hiszen amikor megértjük, hogy egyszer vége lesz, akkor kezdünk tudatosan élni.




"A viharok elmúlnak. Csak ki kell várnunk."



Nincs szükségem együttérzésre, nem fogok sírni és nyafogni. Mert az élet az én fényem és szabadságom, és akkor ragyogok, amikor akarok.


"- A szerelemből mennyi az elég?
- Mindig egy kicsivel több, mint amit bárki is kapott valaha."


Minden álmodért harcolnod kell, hiszen ki tudja: lehet, hogy amelyiket elengeded, éppen az tenne teljessé!



"Mostantól, ha rám gondolsz... csak emlékezz, hogy én lettem volna a legjobb dolog, amid valaha volt.."



Életünk egyik legfontosabb döntésévé válhat, ha annak ellenére el tudunk köteleződni a szeretet mellett, hogy a szívünkben fájdalmat érzünk.



" Van, aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van, aki sír és szenved.
Van, aki könnyen tud feledni, s van, aki meghal, mert igazán tud szeretni."

"Az utolsó csepp nem tehet róla, hogy éppen ő az utolsó csepp, hiszen amúgy semmiben sem különbözik az előző cseppektől."







Mi örök gyerekek, valamennyien, örök megbántottak és örök bizakodók. Maga így szokta mondani: "A csillagok azok a kis lámpások, amik felé haladnunk kell, ha boldogok akarunk lenni. Nézd meg csak jól, a te csillagod is ott fönt van." S én úgy véltem, az ezermillió csillag között látom is a magam kicsi csillagát, amelyet bizonyára Anyám meszelt fel az égre a hosszú nyelű, festékes fejű meszelőjével ugyanúgy, ahogyan a házak falára szokta felmeszelni a lila, kék, vörös, zöld és mindenféle díszeket. S azóta is úgy hiszem, a felé a csillag felé menetelek szakadatlanul. Roppant utakat tettem meg, roppant megpróbáltatások között, fáradhatatlanul és azzal a tudattal, hogy sohasem érkezhetem be a célba. Mert csodálatos valami - nemhogy közelednénk, de egyre inkább távolodunk a céltól. Mennél többet tanulunk, annál kétségbeejtőbb a tudatlanságunk, mennél többet dolgozunk, annál inkább elveszítjük értékünket. De nincs kibúvó: a csillag csakugyan ott ragyog a fejünk felett, s akinek sikerül hozzátámasztania a létráját, az fel is jut a közelébe.

"Kajak mindenki tudja, mi a minőség a zenében,
Van, aki szerint nem szint, amit ezzel elértem.
Itt mindenki qurva okos és mindenki kritikus,
Amíg csak a pofád nagy, addig neked szivi, kuss!
Ez tipikus, vágod, hogy még írni sem tudsz helyesen,
De te megmondod mi a sz*r, míg nem villog az MSN.
Ne unatkozz már ennyire, vegyél még pár nyelv órát,
Nem attól vagy nagy ember, hogy ismered a szlengszótárt!"
/Angel free percek/






"Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk... Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni."






"Mindenkinek van múltja, de a múlt már elmúlt. Az ember tanulhat belőle, de meg nem változtathatja."








"Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk.. hogy aztán elsétálhassak.."







"A létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor először kezdenek el megtörténni a dolgok."






"Életed, mint a mesebeli legkisebb gyermeké: hosszú vándorút, próbatételek sorozata. Elengedtek szegényen, hogy visszatérj gazdagon. Várnak. Tudnak rólad, és szeretnek. Nemcsak önmagadnak élsz, de Neki is, és mindenkinek."







"Amikor minden összeborul körülötted, abban az a legrosszabb, hogy a romoktól nem látsz se előre, se hátra, és úgy érzed, mindennek vége.
 Ilyenkor tudnod kell, kire számíthatsz, és ki az, akitől meg kell szabadulnod, különben sosem állsz talpra."








"Ne fogadd meg a tanácsomat. És bárki más tanácsát se. Bízz magadban! Jó vagy rossz, boldog vagy boldogtalan, de a te életed, és csak rajtad áll, hogy mihez kezdesz vele."








"senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. nehéz velem beszélni, makacs vagyok és túl sokat beszélek. van, hogy senki nem érti, mi bajom. nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és hogy mindig jó leszek. de egyet tudok, amíg küzdesz értem, én maradok."







"Ha néha visszaűznek téged, hozzám a régi szép emlékek, csak jöjj el és sírd ki magad, ha rossz lesz hozzád a másik, s a két szemed majd könnyben úszik, én csendben megvigasztallak, és vigyázok arra, hogy ne vegyed észre, hogy köztünk már mindennek, mindennek vége."







"Nem! (...) Ne próbálkozz. Csináld, csináld! Vagy ne csináld. Próbálkozni nem lehet."







"Nem tudunk élni? Valóban nem. Legfeljebb csak úgy, ha csaláshoz, a képmutatáshoz, a hazugsághoz folyamodunk. Tartósabb kapcsolatainkat ezeknek a rozsdája futja be. Kezdetben túl sok az illúziónk, túl nagy a bizalmunk, s mikor csontvázra vetkőzik előttünk a világ, elsápadunk, kapkodunk levegőért, kezünket szemünk elé kapjuk, védekezünk. Védekezünk, ahelyett hogy valamilyen módon az igazságot keresnénk."





"Nem akarok fájdalmat, nem akarok csalódást, nem akarok impulzusokat. Nem akarok érzelmeket, sem jót, sem rosszat. Ürességet akarok, semlegességet, egyensúlyt, pihenést. Szabadnapot kér a szívem."







"Mindenki kiválasztott, aki ahelyett, hogy azt kérdezné, "mit keresek én itt", úgy dönt, hogy azzal foglalkozik, ami lelkesedéssel tölti el, bármi legyen is az. Minden igazán lelkesen végzett munkában benne van a Paradicsom kapuja, a megváltó szeretet, a döntés, amely elvezet Istenhez."







"Ha elhatározzuk, hogy sikeresek leszünk, akkor azok is leszünk... Az erős akarat diadalt arat."







"Az utolsó beszélgetésünket nézve még mindig sírva fakadok, pedig igazából sosem számított."

 Valójában még fogalmam sincs, hogyan kezdődik vagy fejeződik be a történet. Vagy hogy lesz-e belőle bármilyen történet is... Mit gondoltok róla? Szívesen várok bármilyen véleményt kommentben! Twilight fanfiction-nek tűnhet, és lehet igazatok is van! :) Stephenie örök múzsám, és példaképem lesz írói oldalam elrejtett bugyraiban! :)

- Szükségem van rád, akkor is amikor nem mondom!
- Sosem mondod ki... Sosem mondod mit érzel. Sosem mondtad még, hogy szeretsz! Ez feltűnt?
El komorodtam... Valóban nem mondtam még ki? Magamban annyiszor megtettem. Nekem természetes volt, hogy kimutatom. De kimondani... Mintha olyankor valaki erősen egy fogóval vissza felé húzná a nyelvem. A torkomban gombóc nő, és izzadni kezdek. A pánik első tünetei...
- Képtelen...vagyok...- nyögtem.
- CHHH. Azt mindjárt gondoltam...
- De attól még hogy nem mondom, érzem! - Már éreztem, hogy zavarban vagyok. - Tudod, a szerelem hatalmat ad a másiknak hogy össze törjön. És velem annyiszor megtették!
- Sosem tenném! Soha sem...- hangja már kétségbe esetten csengett.
- Tudom! - a könny kicsordult a szememből. Nem akarom elveszíteni... - Ne haragudj rám.
- Nem haragszom, kicsim. Amikor képes vagy kimondani, én örökké boldog leszek, mert az azt jelenti hogy igazán szeretsz!
Képtelen voltam megszólalni. Éreztem, hogy ki kell mondanom de úgy éreztem hogy most erőltettet lenne...
Átkarolta a derekam, és maga mellé húzott. A hajamba temette az arcát, majd mélyeket lélegzett. Így ültünk percekig... Egyikünk sem szólalt meg, vagy ültünk.
-  Hmmmm...- búgta.
- Mi az?
Beletúrt a hajamba, és fülemhez érintette az ajkát.
- Szeretlek.- mondta.
- Szeretlek.
És csak akkor vettem észre... Kimondtam! És a szívem, még csak nem is készült a gyomrom felé indulni hogy rosszul legyek.
Elhúzódott és a szemembe nézett. Nem csak kimondva halhattam, hogy szeret. Láttam a szemében! SZERET! És viszont szerettem. Visszavonhatatlanul.
- Naggggggyon.- nyomta meg hosszan a gy-t!
Aztán az ajka a nyakamhoz ért és lassan, lágyan húzta végig a kulcs csontomig, és vissza. Liba bőrös lettem és a szívem vadul dörömbölni kezdett. Nem kaptam levegőt... Majd ajkai, feljebb indultak az állam felé... végig húzta forró puha alsó ajkát az állam vonalán, majd a szám után kutakodott. Aztán ahogy lassan megcsókolt, én azonnal viszonoztam azt. A hajába túrtam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Kezét az arcomra tette, elhúzódott és lágyan puszit nyomott az orromra. Túúúl hamar lett vége...
Ziháltam, és nem engedtem el a nyakát. Kezemet a tarkójára tettem és a haját simogattam.
- Mennem kell... Megígértem, hogy ma időben haza érek. - Elhúzodott, kezem az ölembe hullott.
Lebiggyesztettem az ajkam. Mint egy durcás dedós, kb úgy nézhettem ki. De nem bántam... Felnevetett.
- Ne nézz így, Camilla. Megnehezíted... a dolgom...- aztán közelebb húzódott.
A szemem tűz vonult át, és ördögien elmosolyodtam. Aztán felültem, és a karjába vettem magam. Hátra dőlt, és a nevetése betöltötte a házat. Csókoltam a nyakát, az állát, az orrát... A száját a végére hagytam mert tudtam hogy nincs megoldás, ha megcsókolom, ott vége az önuralmamnak. De a vállamnál fogva eltolt magától...
- Ne csináld... - lihegte.
- Mit? - játszottam a feledékenyt.
- Ezt... ne tereld ez a gondolataimat, Cam. Mennem kell... Várnak!
Felültem, és lemásztam róla, majd felálltam a kanapéról és elindultam kifelé. Utánam jött, és közben felkapta a táskáját. Kettesével vettem a lépcsőket lefelé. Épp a kabátját vette le az ajtó melleti fogasról, mikor a fogas elé álltam. Megpróbált megcsókolni, de elfordítottam a fejem.
- Akkor viszlát. - mondtam, és kitártam az ajtót.
- Reggel érted jövök. Aludj jól.
- Ahha..- dühöm fortyogott bennem.
Láttam, hogy szomorúság villan át az arcán, aztán elindult ki. Csak most vettem észre, hogy zuhog az eső. A kabátját felvette, és szaporán a kocsijához sietett. Kopogtak rajta a nagy cseppek. Távolodó alakja, elvitte a dühömet. És hiány lépett a helyébe... Egy kis bűntudattal keverve. Két lépéssel elhagytam az ajtót, majd a verandát, és a zuhogó esőben a kulcsát kereső Ben felé lépegettem. Az eső hideg cseppjei csípték a bőröm, és nagyon fáztam.
- Hé! - mondtam.
Megpördült, és rám meredt... Nem hagytam hogy reagáljon. Felágaskodtam, és puszit nyomtam a szájára.
- Holnap találkozunk! - suttogtam.
A hajam közben csurom víz volt és mindjobban fázni kezdtem...
- Akkor nem haragszol?
- Nem dehogy! Sajnálom, hogy olyan hülyén viselkedtem. Azt hittem többet maradsz. Hogy több mindenre lesz időnk...
- Bármire lesz időnk, Cam. Az idők végezetéig... - Szélesen vigyorgott, ezen a nyálas szövegen. De én megnyugodtam tőle.
- Addig... - mondtam. Aztán rámosolyogtam. - Na menj! Elkésel...
- Te pedig megfázol! Igyekezz be...
Újra éreztem, hogy mennyire fázok. Arcon csókolt, majd a gerincemen végig húzta a kezét. Azzal beült a kocsijába. Sarkon fordultam és a verandára futottam. Vissza néztem, hogy intsek. Ő is ezt várta...
- Szia! - Kiáltotta.
- Szia! - vissza kiabáltam.
Azzal sebességbe tette a kocsit és, nyikorogva az ország útra hajtott. Néztem ahogy eltávolodik, majd betakarták a fák.
Becsuktam az ajtót, és a remegésem csak most tűnt fel. Rázott, és fogam angosan ütődött össze ahogy már a szám is remegésbe kezdett. A zárat elfordítottam, majd az emeletre siettem. Gyorsan lekaptam a vizes cuccaim, és beálltam a forró zuhany alá. Csípte a bőröm... Izzott! De olyan jól esett... Istenem!
Mikor kész voltam magamra csavartam a törölközőm. Vissza mentem kiteregetni a ruhám. Aztán bementem a szobámba, felöltöztem majd leszaladtam az emeletről, hogy vacsorát készítsek magunknak. Apám épp akkor és haza.
- Szia Apu! - kiáltottam.
- Szia, szívem. Milyen napod volt?. - Arcán széles mosoly terült szét. Nem tudom, hogy nekem örült-e, vagy annak hogy vacsorát készülök csinálni... De örült.
- Jól, kössz.
Azzal rövidre és fogtuk. És én nekiálltam a vacsorának.

Az előző posztomhoz szeretném kapcsolni ezt az idézet sokaságot... :)

"Aki kinyit tehát egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. Nem az író s nem is az író által teremtett alakok fájdalmába vagy reményébe ütközik, hanem saját magáéba."

" Miközben a regényalakot formáltam, egyre jobban megkedveltem benne az embert, és nem volt okom megölni őt, mert rájöttem, hogy egy komoly író nem ölhet meg egy regényalakot, ha nincs rá meggyőző oka."

 "Jó írás olvasása közben megáll körülötted a világ."

" Ha bölcs akarsz lenni, olvasd el az alapvető könyveket és utazz! Ha bejárod a világot, lelki szemeid előtt megjelenik mindaz, amit olvastál."

 "Éppen azért kellenek újabb és újabb könyvek, mert a többezer éves örök dolgok is másmilyenek egy olyan ember számára, aki már tudja, hogy volt egy római birodalom, aztán össze is omlott, volt francia felvilágosodás, majd Napóleon, volt fasizmus, volt kommunizmus, azok is összeomlottak, csak azt nem tudja, hogy akkor most, ma mi van. Ezt nem a regényekből fogja megtudni, de azt igen, hogy az élet ma miképpen nagyszabású dolog."

"Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van. (...) A szavak képesek megváltoztatni bennünket."

" Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidékeken. Stilisztikailag műveletlen embernek a legszebb könyvek mintha idegen nyelven volnának írva."

 "Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség."

" Nem az számít, hány könyved van, hanem az, hogy milyen jók a könyvek. Meghatározott tárgykörben mozgó olvasás haszonnal jár, az ide-oda kapkodás csak szórakoztat. Aki el akarja érni kitűzött célját, csak egy úton haladjon, s ne kóboroljon sokfelé, mert az nem haladás, hanem tévelygés..."

 "Apa azt mondta, valamikor arról lehetett megismerni egy úriembert, hogy milyen könyvei vannak, manapság meg arról, hogy milyen könyveket nem ad vissza."

 "Hogy jól értsünk egy könyvet, olvasásakor vegyünk figyelembe néhány fontos körülményt. A legfontosabb a szöveg keletkezésének ideje. Aztán a helyzet, amelyben a szöveg vagy a tanítás, amelyet közvetít, keletkezett. Végül a társadalom egésze és az a kisebb közösség is fontos, amely keletkezésekor körülvette."

" Hogyha az ember elolvas egy könyvet, akkor az alakok, akik megjelennek az ember előtt, a táj, a helyszín, az tulajdonképpen két ember alkotása, az íróé és az olvasóé. Az író a szavaival megfogalmazza, világossá teszi, érzékelteti, hogy mire kell gondolnunk, és mi ennek alapján az élettapasztalatunkból fakadó képpel együtt közösen alkotjuk meg (...) bármelyik hőst."

 "Olvasni csak akkor kell, amikor a saját gondolataink forrása elapad, ami gyakran megesik még a legokosabbal is. Ellenben ha a könyv kedvéért elűzzük a saját még meg nem erősödött gondolatunkat, ez bűn saját szellemünk ellen."

 "Szavak, szavak, szavak, azt mondják, minden könyv valamilyen szándékkal készül, és azt is mondják, hogy akik a könyveket írják, javítani akarnak a világon, ezer éve, vagy ötezer éve és még régebb óta, a történetek arról példálóznak a kezdetek kezdetétől, hogy legyünk jók, becsületesek, ne ártsunk másoknak, segítsünk a bajba jutottakon, ne éljünk vissza a hatalmunkkal - erre tanítanak a mesék és a kőtáblák és a könyvek ötezer éve, s mindhiába, a világ nem lett jobb, ma is aktuális minden indus tanmese, amit akkor találtak ki, amikor még az íj és a nyíl is újdonság volt, évezredek teltek el, s ma is ugyanarra kell tanítani az embereket - s ugyanolyan hiába -, mint annak idején..."

" Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés."

"Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában."

" - Hogyan segíthet egy könyv?
- Mit gondol, mire jók a történetek? Ezek a történetek, a klasszikusok? Oka van annak, hogy mind ismerjük őket. Azért vannak, hogy megbirkózzunk a világunkkal, a világgal, aminek nem mindig van értelme."

Sziasztok! Nagyon kedvelem a könyveket, és imádok olvasni! A nyár folyamán több mint tíz könyvet olvastam ki, és nem állok le ennyinél.

Amiket olvastam a nyáron:

Büszkeség és Balítélet

Vámpírnaplók 1.

Vámpírnaplók 2.

Vámpírnaplók 3.

Vámpírnaplók 4.

Vámpírnaplók 5.

Vámpírnaplók 6.

Twilight (újra)

New Moon (újra)

Eclipse (újra)

Breaking Dawn (újra)

Mindnight sun (befejezetlen, Twilight "4".-es)

Árnyékvilág

The Last Song

Egy haláli szingli meséi (vámpíros)

Bree Taner rövid második élete (újra)

Serlock Holmes (angolul)

 Beleolvastam a Boltkórós naplójába, nem fejeztem be de valószínűleg be fogom azt is. :)

Remélem elolvassátok valamelyiket! Én imádtam mindet! :) És nem szeretnék befolyásolni senkit, de az Árnyék világ valami hihetetlenül jó könyv! Letudjátok tölteni is! De letenni, biztos képtelenek lesztek!!!!! ( Spirit Bliss - Árnyék világ)

"Sokszor azért nem tudjuk élvezni a jót, mert félünk, hogy bekövetkezhet valami rossz. Arra figyelj, amid van, ne arra, amid nincs."








"A valódi dolgok nem változnak. Még mindig a legjobb őszintének és igaznak lenni, hogy így kihozhassuk a legjobbat mindabból, amink van, hogy egyszerű dolgoknak örüljünk, és bátran viseljük, ha a dolgok rosszra fordulnak."








"A napok egymás után suhantak, s minden naplemente az ő életéből vitt magával egy napot, minden földerülő reggel az ő életéből egy hosszú éjszakát. Néha elámélkodott: hát van kívüle még más is, aki érzi a sorsnak ezt a hallatlan erejű nyomását?"








"Látom, hogy felebarátaim nagy tömege nincs jobb körülmények között. Látom, hogy sok-sok férfi és még több nő járja élete útját lemondás és nélkülözés közepette. Nem tudom, miért kellene nekem a csekély számú kiválasztott közé tartoznom. Hiszek abban, hogy a remény és a napfény a komisz sorsot is megédesíti. Hiszek abban, hogy ez az élet nem minden: sem kezdet, sem vég. Hiszek akkor is, amikor reszketek; akkor is bízom, amikor sírok."

"Az emberben felmerül néhanapján a kérdés, hogy megéri-e a fáradság. Nem tudom. (...) Valamikor én is azt hittem, amit sokan mások, hogy a kezdetektől megválthatom a világot. Mindent odaadtam. (...) Mert én ilyen vagyok. (...) Vagy fenékig ürítem a poharat, vagy hozzá se nyúlok. Semmire se mentem vele. A világ ugyanúgy rossz irányba halad. És tudod, mi a furcsa? Nem érzem magam vesztesnek. Sem azt, hogy elárultak. Személyes ügy, barátom, az igazságszolgáltatás."









"Csak a felnőttek képesek rá, hogy olyan unalmas dolgot, mint a séta, a hobbijuknak tekintsenek."









"Voltaképp nem is a haláltól félünk, hanem attól, hogy a hiányunk senkinek sem tűnik majd fel."









"A düh és az igazságtalanság sosem vakíthat el minket annyira, hogy mi magunk váljunk a bajok forrásává. A megértés, a részvét, a jóság és a szeretet, csak ezek a forradalmian tiszta eszmék. Ha mindezt feladjuk, olyanokká válunk, mint akiket megvetettünk. Ekkor pedig elveszítjük emberségünket."








"Egy könyvet elolvasni, megemészteni komoly erőfeszítést igényel. De odaülni a televízió elé - kikapcsolódás, lazítás. A test és a lélek kényelme. A fotelkultúra ajándéka... A régi görögök márvány- és kőszínházakat építettek maguknak. Nem sajnálták értük az áldozatot. Tudták, hogy katarzisok nélkül fölfoghatatlan, érthetetlen az emberi lét. Ma csak igen kevés ember érzi ennek a szükségességét, a többség jobbára csak szórakozni, nevetni, bámészkodni akar. Nézni a szakadatlanul zajló "világszínházat". Nem megrendülésre vár, csupán bennfentes óhajt lenni. A bennfentesség pedig nem más, mint a szabadság ellenpontja. Önárulás. Légyfogó-filozófia. Mi csapja be ennyire az emberek zömét? Az, hogy a kép, a látvány sokkal inkább valóságosnak látszik, mint a szó. Igaz, hiszen látjuk - gondolják sokan. Holott értelmezés nélkül a látvány akár absztrakció is lehet."








"A hűtő be- és kikapcsol. A csövek csendesen búgnak. A padló nyikorog. Odakint zúg a forgalom. Ezeket a hangokat mindig halljuk, ezért általában meg se halljuk őket."








"Az őrültség nem különálló és elválasztott birodalom; mindennapi életünk határos vele, s önnönmagunknak valamely részével valamennyien benne vagyunk. Nem az a fontos, hogy elkerüljük, hanem az, hogy csak félig essünk bele."








"Soha ne hagyd, hogy egy megoldandó probléma fontosabbá váljon annál az embernél, aki szeret".









"A pletyka gyorsabban terjed a fénysebességnél is."







"Elgondoltam, hogy milyen titkos teremtmény is az ember! Nappal küszködik azzal, ami van; s éjjel pedig küszködik azzal, ami nincs. És ha elmúlik a nap és elmúlik az éjjel, akkor az, ami volt, egészen egyforma lesz azzal, ami nem volt."









"Képzeld azt, hogy az életed olyan, mint egy homokóra. Tudod, hogy sok ezer homokszem van az óra felső részében, és lassan és egyenletesen folynak át a középső, szűk nyakon. Sem te, sem én nem tehetünk semmit, hogy gyorsabban folyjanak, csak ha tönkretesszük a homokórát. Te is, én is, mindenki más is olyan, mint ez a homokóra. Reggel mindannyian úgy érezzük, hogy több száz feladatot kell aznap megoldanunk, de ha nem egyenként látunk hozzá, ha nem lassan és egyenletesen végezzük őket a nap folyamán, ahogy a homokszemek peregnek az órában, akkor tönkretesszük testi és lelki mechanizmusainkat."








"De hiába! Nincsen olyan boldogság, amit néha egy-egy kis felhő, habár csak futólag is, el ne homályosítson, vagy éppen egy kis fröccsel hébe-hóba nyakon ne öntsön. Ez már így van az emberi életben. A felhő aztán elvonul, a zápor megszűnik, az ég újra kiderül s mosolygása most, a ború után, kétszeresen jól esik."








"Nem mindig azok a napok a legnehezebbek, amelyeken történik valami velünk. A rettentő nemtörődés lassú, béna órái is megviselik a lelket."








"Olyan könnyű néha azt érezni, hogy egyedül minket kínoz ez az élet, hogy csak mi vagyunk elégedetlenek, csalódottak, hogy éppen csak megúsztuk. De ez az érzés hazugság, csak ki kell tartanunk, csak meg kell keresnünk a bátorságot, hogy szembenézzünk a gondjainkkal, hogy egy napon valaki vagy valami átsegíthessen minket a nehézségeken."









"Van, amire nincs szó. Van, hogy nem foglalható össze egy idézetben a tanulság. Van, hogy mindent helyesen teszünk, és pont úgy, ahogyan kell, mégis kudarcnak érezzük.








"Fürödj kétszer egy nap, hogy igazán tiszta legyél, egyszer, hogy tűrhetően tisztának tűnj, és hetente legalább egyszer, hogy elkerüld a nyilvános fenyegetést."

"Remélem egyszer rájössz, hogy kit veszítettél el. Nem azért mert én olyan szép, okos vagy bármi más vagyok. Hanem azért, mert úgy szeretlek ahogy vagy! Az összes hibáddal együtt."






"A bocsánat kérésnek nincs köze ahhoz, hogy igazad van-e vagy sem. Egyszerűen azt jelenti, hogy többre értékeled a kapcsolatodat az egodnál!!"





"Beképzelt vagyok? - Talán van oka!
Kurva vagyok? - Lefeküdtem már veled?!
Undok vagyok? - Nem tudod, miért csinálom!
Szemtelen vagyok? - Nem, csak őszinte!
A kinézetem? - Tudod, nem vagyok utánzat!
A szívem? - Olyan, amilyenre alakítottátok!
Az életem? - Nem ismered! Akkor ne szólj bele!"





"Persze, nem mondom, én sem vagyok hibátlan, az életben én is nagyon sokszor hibáztam, de én mindig tudtam önmagam lenni,
még akkor is, ha ezt nem díjazta senki."




" A filmekben és mesékben oly boldog az élet, oly könnyen megy minden... De az élet.. az élet megtanít mindenre: megtanít tiszta szívből szeretni, boldognak lenni, a legnagyobb fájdalmadban boldogságot tettetni, a könnyeidet mosoly mögé rejteni, mindenre mi rossz, mi jóó.. csak egy dologra nem tanít meg soha: feledni."




Ha az élet padlóra küld:
- állj fel
- mosolyogj
- és mondd szépen: "Úgy ütsz, mint egy kislány..."




Mindenkiben Téged látlak, de tudom mással vagy igazán boldog, és mivel szeretlek...a Te boldogságod elore valóbb mint az enyém...¦





"A csók valami, amit csak úgy adhatsz, ha elfogadod, és csak úgy fogadhatod el, ha adod..:)"





"Amikor azt hallod, "erre nincs időm", mindig tudd, hogy azért nincs ideje rá, mert nem tartja annyira fontosnak azt a valamit, hogy időt szánjon neki... Hiszen mindenkinek csak arra van ideje, amire időt szakít magának, és mindenki csak arra szakít időt, amit fontosnak tart!"






"Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz.."

A nyeremény játékot, itt éred el! :)

"Amikor azt hallod, "erre nincs időm", mindig tudd, hogy azért nincs ideje rá, mert nem tartja annyira fontosnak azt a valamit, hogy időt szánjon neki... Hiszen mindenkinek csak arra van ideje, amire időt szakít magának, és mindenki csak arra szakít időt, amit fontosnak tart!"

"Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz.."

"Nem érdekel semmi más, egyszer állj meg előttem, nézz a szemembe, én tudni fogom, mit kell tennem... Mindig van holnap és az élet mindig ad egy újabb esélyt, hogy jól csináljunk mindent, de ha tévedek és nekünk csak a ma marad,el szeretném mondani, hogy mennyire szeretlek, és hogy sohasem felejtelek el. "

"Nincsen egyszerű megoldás, amely képes lenne elvenni a fájdalmat. Hidd el nekem, hogy ha lenne, akkor most élnék vele."

"Mostantól minden lehetőséget ki fogok használni, amitől boldog lehetek! Nem fogok feleslegesen a múlton rágódni! Minden okkal történik.. Jobb, ha megtanulom!:)"

" Kétféle pasi létezik. Az egyik, aki akarod, hogy felhívjon; a másik pedig nem akarod, mégis hív."

"Emberi törvény: kibírni mindent, s menni, menni mindig tovább, még akkor is, ha már nem élnek benned remények és csodák."

"Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg."

" A világ tele volt új lehetőségekkel, de nem tudtam gondolkodni, még levegőt sem venni,  úgy vártam, hogy visszatérjen.  Mert mindent... de MINDENT Ő jelentett..."

"Akkor szeress, amikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá."

"Az egyetlen ok amiért képes vagyok minden egyes napot végigcsinálni, az a mosolyod..."